Ahogy megcsókolt, teljes megsemmisülést éreztem. Egyszerre éreztem magamban a mindenséget és az ürességet. És az a csók, oly gyengéd volt akár a nyári szellő, bennem mégis az égető nap tüzét gyújtotta. Ennél többet akartam, sokkal többet, égtem a vágytól, hogy érezhessem meztelen bőrét. Minden procikájára kíváncsi voltam, tüzelt bennem a kíváncsiság a lénye iránt. Tudtam nem helyes amit teszünk, és ő is. Kizártunk mindent, már csak az édes ajkát éreztem az enyémen... a puha, bársonyos kezét, amivel ha hozzámért minden egyes alkalommal kirázott a hideg... és a szeme... a szemében elvesztem, megsemmisülni láttam magam. A pillanatok óráknak tűntek, minden olyan lassúnak kimértnek izgatóan pontosnak látszott. Mintha mindez meg lenne írva, mintha mégis helyes lenne. Nem bírtam tovább tudta, hogy kínoz azzal amit csínál. Direkt csínálta, csak azt nem tudta, hogy én mióta várok erre. Nekiestem. Átvettem az irányítást és úgy faltam őt mint akinek ez az utlsó pár perce maradt az örökkévalóság elött. Leszaggattam róla a ruhákat, de látszott rajta, hogy ő minden egyes percet ki akar használni, nem sietett. Tekintetét a szemembe mélyesztette, hosszú percekig csak álltunk és nyugtatott. Hogy ott mit láttam? Egy gyönyörű barna szempárt, nem nagy kunszt. De amit éreztem... teljesen megnyugodtam, mostmár kezdtem érteni a lényeget, lassan mindenre rájöttem, tudtam hogy nincs miért sietni. Láttam a szemében azt a végtelen kiegyensúlyozottságot. Kicsit elszégyeltem magam, mert mohón nekilódultam. Lassan levette rólam a felsőmet majd olyan gyengédséggel, mintha csak egy törékeny pillangót tartana a kezében, ledöntött az ágyra és megcsókolt. Majd elindult lefelé, ezzel a lassúsággal annyira felizgatott, hogy nagyon nehezen bírtam magammal.
Azon az éjszakán Ő megtanított valamire, ez új volt, teljesen más mint a többi. Már tudom, hogy csakis egy angyal lehet. Azon az éjszakán, csak az enyém volt és én az övé. Még sokáig nem bírtunk aludni, de azt a csodálatos csöndet, nyugalmat és érzések kavalkádját nem merte egyikünk sem megzavarni. Majd megszólalt, a szája lassan nyílik. Mielött még kimondja, megpróbálok magamba szippantani még abból a nedűből ami a levegőben terjengett. Még egy nagy levegőt vett mielött a betűk megformálásába kezdene. Lassan, nagyon lassan és halkan a fülembe súgta:
-...
folyt. köv.
Utolsó kommentek