Hirtelen annyira felment bennem a pumpa, hogy felpattantam az ágyról és kiszaladtam Katáék után. Egy-két embert fel is borítottunk a rohangálásban, és Bill is alig bírt utolérni minket, de azért ott loholt mögöttünk. 

-hahóóó várjatok már meg! most hova futtok? De hahóóó, állj már meg! - Hallottam Bill hangját a háttérből és azon a kétségbeesett hanglejtésen nagyon kellett volna nevetnem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Kata hirtelen megállt, én nem tudtam olyan hirtelen megállni ezért kicsit belé mentem. Mind a ketten ledöbbenve álltunk a kitárt bejárati ajtó elött... Egy darabig csak bámultam az újonnan érkezett vendégeinket, majd hátrakiabáltam.

- Bill! Kicsim, ők a meglepi vendégek? - mert az oké, hogy én nem ismerem őket, mivel a barátomat sem... De Kata is ugyanolyan meglepett arcot vágott, mint én.

-Tessék? -kérdezett vissza angyalian, majd odaért mellém és megfogta a kezem. De amikor végre neki is leesett, hogy nem azért álltunk itt meg, hogy őt megvárjuk, engedett a szorításon. Najó, itt már végképp semmit sem értek... mért van mindenki meglepődve rajtuk?

- Hát ti mit kerestek itt? Nem akarok udvariatlannak tűnni, de ha azért jöttetek, akkor azt már anno megbeszéltük. - Mordult rájuk Bill, ahoz képest elég udvariatlanul. Közben pont a konyhába igyekezett Tom is és meglátta az ajtóban gyülekező kis bandát.

-Héj tesó ne legyél velük ilyen udvariatlan! Régi cimborákkal és bajtársakkal nem szabad így viselkedni! - majd odafordult a vendégeinkhez:

-Georg! Gustav! gyertek be, szerintem maradt még itt elég innivaló, ahoz hogy igyunk egyet -kacsintott rájuk Tom, majd beinvitálta őket a nappaliban üresen álló kanapéra. Miután mindenki elhelyezkedett, az összes szempár a kanapé közepén ülő két barnahajú férfira terelődött. Egyre feszültebb lett a légkör, mivel a vendégeink teljesen nyugodtan megvárták az innivalójukat és lassan elkezdték ízlelgetni, mindezt halálos csend nyugtázta. 

- Miért kerestetek fel minket? -váltott Bill egy icipicit barátságosabb hangnemre, mint az előző volt. 

-Nos Bill tulajdonképpen békét kötni jöttünk és egy ajánlatot tenni... -Kezdte Georg de a mondandóját félbeszakította az ajtócsengő. Újabb vendégekre számíthattunk, ami egy háziblulinál nem furcsa de a meghívók este 9re szóltak és a meghívottak mind el is jöttek, úgy tudom. Tehát valószínüleg megintcsak nem partyéhes embereket várhatunk... Bill megkért, hogy nyissak ajtót, amikor kinyitottam egy hatalmas vaku világított a szemembe és mintha egy mikrofont látnék magamhoz elég közel, és egy csaj vinnyogott nekem valamit, hogy válaszoljak...

Nos, emberek! Már régen üzentem itt nektek, gondoltam hagyom had élvezzétek csak a storyt. De most viszont bejelenteni valóm van... Ezzel lezárult az első évad. Egy-két évadzáró komit szívesen vennék tőletek. Pár napon belül elkezdem a másodikat is. Addig is sok sikert a sulikezdéshez :)

És hogy mért bomlott fel a Tokio Hotel? Mért ilyen ellenséges Bill, a banda többi tagjával? És mit keresnek ott a riporterek...