-te hülye! ezt magyaráztam egészen eddig! pont, hogy beleszerettem és nem csak sima szexet akarok...-magyarázta Tom

-de ez téged mért zavar? végülis olyan csak szerető kacsolatban vagytok, ugye?-kérdeztem Katát

-öö de, de nem is érdekel ez az egész innentől kezdve!-mondta Kata ingerülten

jó-mondtam majd nem törődve vele, visszafordultam a tükörhöz

nagy csend állt be közénk, majd hirtelen megszólalt...

-jaaa értem-moondta Bill Tomnak- és akkor most mi lesz?-kortyolt bele az italába Bill

-megkérem a kezét-mondta Tom

-miii vaaan? te teljesen megőrültél! mióta is ismered? fél éve?!-sápítozott Bill-te teljesen megőrültél!

-de tényleg nagyon szeretem! ennyire még senkit sem szerettem! úgyhogy asszem ha visszamegyünk németországba akkor megkérem a kezét.-mondta Tom tervezgetve

-azt hiszem beleszeretem!-mondja Kata

-hiszed?-kérdeztem hülye képpel

-jajj most mit kell itt mindenbe belekötni?-kérdezte 

nem kötöttem bele csak mondtam! -mondtam a Katának és közben végeztem a fürdőszobai teendőimmel- elmegyek sétálni

-jó megyek én is- vágta rá gyors

-ne!-jött ki belőlem hirtelen-öö most egyedül szeretnék menni

majd elindultam, kimentem a szállodából egyenesen a tóbartra. egy darabig magányosan sétálgattam, majd megláttam egy fiúbandát, elmentem mellettük és tőlük nem messze leültem. igazából észre sem vettem a tőlem nem messze tanyázó bandát, pedig elég zajosak voltak. csak gondolkoztam és gondolkoztam...

-szia-zökkentett ki egy mély hang, majd felnéztem rá:gyönyörű barna szemek, feketés barna haj kreol bőr és kicsit izmos test.

-szia-mondtam nem törődöm hangon

-magányosnak tűnsz, csatlakozhatok?-kérdezte kedvesen

-ha unatkozni akarsz...-mondtam neki mosolyogva

-és megtudhatom mért szomorkodik egy ilyen szép lány?-ült le mellém

-hát ez hosszú-mondtam egy sóhaj kíséretében

-a barátod miatt van?-kérdezte

-nem, nincs barátom-mondtam elkenődve

-egy ilyen szép lánynak biztos szép neve van, megtudhatom mi az?

-mosolygott

-hmm igen-majd észbekaptam- azaz Lili, Liliána

-örvendek Lili, az én nevem Steven. figyelj most már későre jár és el kéne mennem, nem nagy baj?-félve kérdezte

-nem, persze, hogy nem baj-ekkor felsóhajtott

-jó akkor holnap találkozunk?--kérdezte de közben meghallottam, hogy a nevemet kiabálják, hátranéztem és egy zakós srácot láttam közeledni. "Liliiiii" hallottam még mindig a hangját. a srácon látszott, hogy nem idevalósi. -huhú látom neked is menned, kéne. akkor holnap, ugyanitt, ugyanekkor, jó?-kérdezte Steven

-aham az jó-fordultam felé

-oké akkor szia, jah és buliba megyünk, úgy készülj!-kacsintott, majd elindult, pont arra amerről Bill jött

-te meg ki vagy? és mit kartál tőle?-kérdezte Bill nagyon-nagyon idegesen, én meg már előre féltem, hogy mi lesz ha ideér?!

-héy, teso, nyugi! csak beszélgettünk. amúgyis azt mondta, hogy nincs barátja, úgyhogy asszem semmi közöd hozzá!-osztotta le Billt

-nagyon nem tetszel! meg ne lássalak mégegyszer itt!-mondta Bill majd otthagyta

-neked meg mi bajod?-kérdeztem tőle

-hogy nekem mi bajom? te megbolondultál?? már az egész szállodai személyzet téged keres! megkergültél?-kezdte rángatni a karom

-1! engedj el, mert addig nem tárgyalok veled!
 2! semmi közöd, hozzá, hogy hol-kivel-miért vagyok!

-de igenis van! a főnököd vagyok és a barátod és féletelk, nem akarom hogy bajod essen-a végére egészen alhalkult, de én még mindig ideges voltam

-nekem ne gyere ezzel a főnökös dumával, ha akarod akkor mától nem vagy az!- majd elindultam vissza a szálloda irányába, ő pedig utánam. beértem a szállodába és Bill végig a lábnyomaimba lépett, odamentem a recepcióhoz és ő is:

-jónapot! a 203-as szobában lakok, egyenlőre. azt szeretném kérdezni, hogy van-e már szabad szoájuk-majd Bill megragadott és a csípőmnél fogva elráncigált, majd visszakiabált az ilyedt recepciós csajnak-köszönjük, nincs rá szükségünk!-beáncigált a liftbe, én végig ordítoztam vele meg kapáloztam, de a szorításból nem engedett, és egy szót sem szólt hozzám.

-Bill! mostmár igazán elengedhetnél! tudok magamtól is menni.-de ő mintha nem mondtam volna semmit ráncigált tovább, nem durván de erőszakosan, ugyanakkor mégis vigyázott, hogy ne essen bajom. hálát adtam az égnek amikor, megláttam a szobánkat, kivágta az ajtót, engem levágott az ágyra visszament kulcsra zárta, majd vártam, hogy mi a következő lépése...