-szóval akkor mi együtt vagyunk? - kérdeztem értetlenül Billtől, mikor visszajött a szobába. 

- igen- mondta unottan mert már 5ször 5féle képpen megkérdeztem ugyanezt, mire megértettem

-szóóóóval akkor az durva. soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy korházban ébredek és Bill Kaulitz barátnője leszek... Bár egyszer álmodoztam valami hasonlóról.- vigyorotam rá -hozol nekem egy kávét? És kiviszel erről a szar helyről? - néztem rá anygalian, bár legszívesebben letámadtam volna ott helyben. Csak furcsa volt... nagyon furcsa volt tényíleg úgy felébredni, hogy van valakim, akit szeretek, mert érzem, hogy szeretem, viszont nem tudok róla semmit, nem is ismerem. Annyit tudok róla amit annak idején a média közvetített róla... Miközben elment a kávémért meg elment a recepcióra ezen gondolkodtam. És meg mondom őszintén, hogy volt bennem egy kis félelem érzet. Féltem ettől az egésztől... azelött sem volt túl sok barátom és most van egy volt rocksztár akit nem is ismerek. Mit csináljak vele? Lefeküdtünk már? Hogyan szólitsam, cicám, macim, drágám? Eddig hogy szólítottam? Ezeket a dolgokat nem akartam tőle megkérdezni, mert más embernek, ahogy neki is természetes volt. Csak én elfelejtettem és csak reménykedni tudok benne, hogy minden visszajön. 

Eközben Tom, kiment a korház elé elszívni egy cigit. Mérgelődött magában amiért a barátnője segítség helyett inkább kiröhögte. Pont arrafelé sétált egy elég érdekes kinézetű srác és Tomnak valami nagyon csúnya dolog jutott az eszébe... bosszúálló típus.

-Tessék drágám itt a kávéd, idd meg addig én összepakolom a cuccaidat és hazaviszlek. - Mondta Bill mint egy anyuka

-ööö oké köszi - megeresztettem felé egy mosolyt. - Bill?

-igen?

-együtt lakunk? - kérdeztem félve

-mától már igen. - mosolygott rám

-jaaa értem. szóval akkor eddig nem... és akkor most hirtelen hozzád költözök? És anyu tudja? Anyunak bemutattalak már? 

- hát te még nem, de én már bemutattam magam amíg te a korházban voltál, nagyon aranyos anyukád van. Elhoztam egy-két holmidat, és segített összepakolni nekem, meg eljött a házamba és segített berendezni a közös szobánkat. Elmondta az otthoni kis 'hülyeségeidet', hogy őt idézzem. Reggel állítólag nem lehet hozzád szólni mert idegbetegen kelsz... ez igaz? -kérzedte vigyorogva és rámnézett

-hát igaz- nevettem zavaromban

-meg ilyen kis apróságok -mesélt tovább- Úgy vettem észre anyukádon, hogy szimpatikus vagyok neki. Elég sokat beszélgettünk... rólad is. 

-igen? miket? - kérdeztem kíváncsian

-nem mondom el bibibi -ökörködött - na öltözz fel hagytam kint neked ruhát és induljunk. Nem szoktam bevallani de még a korház szagától is rosszúl vagyok.

-jó felöltzök de akkor menj ki -mondtam neki komolyan

-tessék? -kérdezett és én megismételtem amit mondtam, majd mondott valamit franciául, meghajolt az ajtó elött és kiment mint egy úriember. Felöltöztem és utána mentem, Kata már kint várt minket.

-Tom?-kérdeztem Katát

-nemtudom, eltünt. Lehet a kocsiban van menjünk - mondta Kata

A semmiből hirtelen ott termett egy igénytelen kinézetű srác. Hosszú ápolatlan rasztatincsekben lógott a haja, egy piros-sárga-zöld színű sapka volt a fején, kissé elsötétedett farmer a kosztól, és valami eszméletlen szájszag, amihez vörös szemek párosultak. Valószínüleg be volt szívva. Megcsókolta Katát...