-persze elintézem neked szívesen-mondta Bill szaggatottan és kissé meglepődve

-huuuuu-sóhajtottam egy nagyot, ami elég látványosra sikeredett és Bill is észrevette a megkönnyebbülésem, majd furcsán néztem rá és kitört belőlünk a röhögés.

-hehehe ehhennyirehe ihilyehsztőhőő vagyohok?-kérdezte fulladozás közben, mert annyira kiröhögött

-jólvan na azért ennyire nem kell kiröhögni ble-és kinyujtottam rá a nyelvem

-jólvan de annyira vicces voltál-már csillapodott a nevetése

-hmm végre jó kedve van-gondoltam magamban
-na akkor beszélsz velük?-kérdeztem

-ahamm, nem megyünk el fagyizni? olyan jó az idő tök melegem van ebben a hülye irodában és már úgysincs semmi munkám-mondta bíztatóan

kicsit meglepődtem az utolsó kijelentésén mivel az asztalán ott volt egy köteg dokumentum és amikor beléptem akkor kezdhette el őket csinálni mert alig volt kész. majd-de persze menjünk-mondtam olyan izgatotsággal akár egy kisgyerek

majd felálltunk beültünk a kocsijába és elindultunk. útközben megálltunk egy benzinkútnál és bementünk a wc-be majd leszpotam aztán hátúlról megbaszott és tovább álltunk. hehehehehe ez csak vicc volt, bazd most elképzeltem sokatoknak az arckifejezését ehheee xD. megérkeztünk egy fagyizóba és ő fizetett, tök olyan volt mint egy randi de sajnos nem az volt. én viszont boldogan azt képzeltem, hogy randizok vele.x)
sétálgattunk az utcán, egy ideje egyikünk sem szólalt meg. valamin mind a ketten gondolkoztunk, én azon, hogy milyen jó pasi ő meg...

-megint összevesztünk-mondta szomorúan

-tessék?-visszakérdeztem mint aki rosszúl hallott

-összevesztem Petrával-elhalkult-megint-mondta

-óó értem, sajnálom-mondtam, erre nem tudtam semmi normálisat mondani

-mostanában egyre többet veszekszünk, én nem tudom megérteni őt, annyira szerettük egymást, de őrületbe kerget. már szinte menekülök otthonról, mert ha ott vagyok mindig csak veszekszünk.-én elképedve néztem, miközben ő mesélt, nem szóltam közbe, mert tudtam jobb ha magától mesél, de egy szón fennakadtam és titkon egy kicsit örültem neki 'szerettük egymást", ez múlt idejű-hjajj, én nem értem ezt az egészet, azt sem tudom, hogy mért vagyunk még együtt. talán szeretem, talán ragaszkodok hozzá. nem tudom, de az biztos, hogy az a kedves lány akit 5 évvel ezelött megismertem egy hárpia lett.-mesélte Bill

-ahamm hát én már rég véget vetettem volna ennek az egésznek a helyedben-mondtam, de meg is bántam mert egy szúrós pillantást vetett rám.-de te tudod végülis, ha szeretsz szenvedni-na bazdmeg jobb lett volna ha nem szólalok meg, ez is kijött belőlem, de lehet, hogy köcsög vagyok de örülnék neki ha Bill szingli lenne, mert az biztos, hogy én sem vagyok számára közömbös.

-figyelj, ehhez neked semmi közöd sincs, ne szólj bele olyanba amiről nem is tudod micsoda. voltál már egyáltalán szerelmes? ráadásul nem is ismersz...-mondta Bill miközben felállt, hogy hatásosabban tudja lekiabálni a hajamat

-mi van? akkor meg mért mondod el ezt egy olyan embernek aki nem is ismer?? és igen képzeld azt hiszem most is szerelmes vagyok csak valamiért mindig a bunkókat fogom ki-bazdmeg ez nem lehet igaz, igazságszérum volt a fagyiban vagy mi? ma mindent kimondok amit nem kéne, na jó most tipli innen. Jéézusom, milyen meglepődötten néz rám Bill, hát szerintem levágta mi a szitu, szal uhh ez gáz-na szia-böktem oda neki bunkón

Darabig még állt, én meg vártam hátha mond valami olyasmit, hogy "ne ne, várj, nem úgy értettem, én is szeretlek szeremem" vagy " tudod egészen eddig nem mertem bevallani, hogy mit érzek irántad, majd szenvedélyesen megcsókol" de nem semmi ilyen nem történt sajnos, fogta magát beült a kocsijába és utánam kiabált, hogy ne vigyen-e vissza a kocsimhoz. Nem válaszoltam neki, felszálltam egy buszra és visszamentem egyedül. 

asszem írok nektek még egy részt mivel mostanában igencsak lusta voltam