-na gyere megérkeztünk! szálljunk ki a kocsiból! - mondtam Rebekának.

Rebeka nagyon szép hosszú szőke hajú, magas vékony lány. A féltestvérem, és én mint jó nővér minden nyáron elhívom magamhoz, hogy pihenjen egy kicsit. Szép környéken lakok nagyon, nyugodt és csendes. A házam elején van egy tó, a kerítés mellett egy egzotikus mocsár, a ház mögötti részen sok fűzfa van. Esténként amikor lefekszek és fújja a fűzfa hosszukás ágait a szél, szinte zenélve csapódnak egymásnak az ágat és a levelek, erre mindig olyan jó elaludni. Szeretek itt élni, és évente egyszer ezt a nyugalmat megosztom a hugicámmal is. Meg különben is most kezd kinőni a kamaszkori bolondságokból, ideje kultúrálódnia, megtanulni élvezni a természetet és az apró örömeit.    

Épp egy deszkás bolt felé haladtunk miután kiszálltunk a Cabriomból. Mindig van valami hóbortja... viszont nem egy kitartó típus, széles az érdeklődési köre ezért sokmindent kipróbált már, a karatétól kezdve a balettig. A leghosszabb ideig egy színjátszó kör mellett tartott ki, ami két hónap volt. Most egy deszkát akar mindenképpen venni, mióta a bolond szomszédom megmutatta neki, hogyan kell deszkázni és megígérte, hogy megtanítja. Egyébként bírom a szomszédomat, mióta ideköltöztem pár éve, már azóta jóban vagyunk. Gondolkoztam rajta, hogy esetleg lehetne közöttünk valami mivel, ő is és énis egyedül vagyunk. 

-Nézd Lili! ez tetszik? - zökkentett ki a gondolkozásomból Rebeka, annyira belemerültem, hogy észre sem vettem ahogy beértünk a boltba. Mutatott egy fekete alapon pink halálfejes deszkát. Nekem annyira nem jött be, dehát az a lényeg h neki tetszen.

-hát nem az én stílusom  - mondtam és meghúztam a haját h cukkoljam

-naaa neégess! azért nem vagyok már 5 éves! - mondta felháborodva a 18 évével

- hát de nagyon olyan szinten mozogsz édesem -mondta vigyorogva és bedobáltam a kosárba pár könyök és térdvédőt, nehogy karok vagy láb nélkül küldjem haza egy csomagban. Apu meg is ölne. Ő is választott egy neki megfelelő deszkát, de valószínű ez már a végleges mivel céltudatosan vitte a kasszához a véleményem kikérdezése nélkül. 

-jónapot! ezeket kérem! -mondtam az eladónak egy barátságos mosoly kíséretében.

-kezdő deszkás? -pillantott az eladó a hugomra, majd rámnézett, kicsit meglepődött - maga nem véletlen a...? 

-deigen - válaszoltam mufurcan félbeszakítva a kérdését. Náha megkérdezik, van aki még emlékszik rá. Én nem szeretek emlékezni... bár szép emlékek. Kimentünk a boltból, majd betettük a csomagtartüba a cuccokat. Beültünk a kocsiba és rágyújtottunk.

Haza felé beszélgettünk erről arről, időjárásról, zenékről, hírekről... Végre hazaértünk, nem laktam messze a várotól, talán 10 perc kocsival. A kocsibejárónál barátságosan integettünk a szomszédomnak aki a hugom öngyilkosmerényletét támogatja. Kinyílt a kapu végre, ez mindig egy örökkévalóságnak tűnt amikor már láttam a házamat és csak pár méterre volt tőlem a kedvenc fotelem, felhajtottam a garázsba. Rebeka azonnal beszaladt, énmeg bevittem a cuccait. Mire beértem már ott várt egy tálcán sütivel és két pohár üdítővel.

-Gyere folytassuk! -intett a fejével a teraszomon lévő hintaágyamra.