-Szia Bill. Mi újság? Van munka?-én, útközben már tegeződtünk, nemtom, hogy hol és mikor beszéltük meg de jah xD

-Igen, lenne egy, de nem akarom, gogy elájulj, szóval inkább gyere be az irodába!-Mondta, de elég idegesnek tűnt...

-jólvan fél óra és indulok.-én

Megcsinálták a hajam, vagy igazából már nem tudom, hogy hova ültem be...Majd gyors, bepattantam a kocsiba, és indultam Bill irodája felé. Felmentem a lépcsőn és teljsen izgalommal benyitottam, a kedvesebbik titkárnő Carry ült ott. Köszöntem majd beviharzottam az irodába.

-szia, na mi lesz?- behuppantam a székbe, és vártam a választ

-a Victoria Seckrettől kaptál egy nagyon jó ajánlatot.-mondta hűvösen, a tekinetete megint szomorú és fénytelen volt

A helyzetem kb olyan volt mint egy bábúnak akinek az egyik szeme sír a másik nevet. Ugyanis idő közben nagyon megkedveltem Billt. Egy hónapja ismerem, igaz, közös porgram nem volt, azon az éjszakán ami még a találkozás után volt, amikor főztem a Katának. De azért itt-ott találkoztunk, beszélgettünk, (nem véletlen) sokat is jártam abba a diszkóba, ahol megfigyeli a modellek mozgását. Néha elmélyült a beszélgetés és áttértünk ilyen filozófikus gondolatokra. Nagyon intelligens embernek tartom még a mai napig is. Bár azóta már nem talákoztunk, de folytatom tovább... A kevés együttöltött idő és az alig ismertség ellenére is nagyon jól megértettük mit akar a másik, úgy éreztem, hoyg rokonlelkek vagyunk. Nagyon hasolított a gondolkodásmódunk és a felfogásunk. Úgyéreztem ő is megkedvelt engem, de csak mint barát és persze szigorúan tartottam magam én is a maximum barátság de inkább munkabeli segítő elvhez. Sokszor volt, hogy amikor otthonról jött vagy ment haza, ideges és nagyon rossz kedve volt. Sosem tudtam kideryteni miért, persze még csak egy hónapja ismerem. Egyzser talán elmondja, bár nagyon tartózkodó férfinak ismertem meg, sosem beszélt nekem még a barátnőjéről vagy az otthoni dolgokról. Én meg úgy gondoltam, hogy nem firtatom, nem akarok tolakodónak tűnni, inkább nem kérdezek rá. Megpróbáltam felvidítani vagy elterelni a figyelmét, mondjuk rám xDxD. Persze mindig szem elött tartottam, hogy van valakije akit talán mindennél jobban szeret.

-ez csodálatos-ugrottam fel a székről mintha észre sem venném milyen kedve van már megint, talán akkor ő is elfelejti egy ideig

-igen az, gartulálok-mondta de a kedve nem változott- én is adnák neked egy muhnkát ha ezzel végeztél, egyébként azt mondták, hogy majd ülj le velük beszélni és megbeszélitek a részleteket...-félbeszakítottam

-nem lehetne, hogy inkább te beszélj velük? én nem értek az ilyenekhez és nem akarok semmi átvágást, légyszíves... mondd meg nekik, hogy most te vagy a menedzserem és te intézed el a dolgaimat, ami részben igaz is, nem? én 100%-osan megbízok benned!-mondtam szép nagy szemekkel

Egy pillanatra megállt rajtam a tekintete mélyen a szemembe nézett, és elváltozott az arca, nem tudtam eldönteni, hogy mitől? idegesség? meglepődés? Kicsit berezeltem, talán túl sokat kértem?jézusom most biztos kiborul, anyám ezt jól elcsesztem, biztos azt gondolja, hogy ugráltatni akarom, jesszus, most leordítja a hajam, de még soha nem kiabált velem. Miközben ezen gondolkodtam észre sem vettem de én is a szemébe néztem. Nem mondaném szemezésnek, inkább mind a ketten fürkésztük, hogy mi lesz a másik következő lépése...

na ennyi volt mára, remélem tetszett, lehet van egy pár dolog amit nem értenek majd sokan meg de idővel minden kiderül... az előző részeket illetőleg, pedig lehet, hogy durva volt és valakinek nem tetszett, de ez van... ilyen is kell a blogba és lesz is még! na pssy mindenkinek sziasztok